Beszámoló a Határtalanul! program „Együttműködés középiskolák között” pályázati felhívásra benyújtott, 
HAT-18-02-0243  Végvári kalandozások a történelmi Magyarországon

című pályázat öt napos szerbiai utazásáról
2019. április 1. és 5. között.

Iskolánk a tavalyi tanévben döntött úgy, hogy részt kíván venni a „Határtalanul!” program pályázatán. Először is a pályázathoz szükséges partner iskola felkutatásába kezdtünk. Felvidéki partneriskolánk megszűnt, ezért más irányba néztünk körül. Bontovics Elvira tanárnőnek sikerült felvenni a kapcsolatot Vajdaságban a Politechnikai Középiskolával Szabadkán. Elsősorban ipari profilú képzések vannak, de sikerült az azonos képzési irányt is megtalálnunk, parképítő képzésükkel rokon képzés a mi iskolánkban is van.

Pályázatunkban a közös történelmi múltat az oszmán terjeszkedés megállítására Luxemburgi Zsigmond által megvalósított délvidéki végvári rendszer megtekintését tekintettük fő pályázati célnak. Fontos számunkra megismerni a délvidéki magyar diákok helyzetét, a délvidéki magyar emberek sokszor hányatott történelmi múltjának és jelenének megismerését. Valamint vajdasági vendégeink majd a magyarországi végvári rendszer néhány jelentős várának megismerésével bővíthessék élményeiket, közös programok során

Az utazásunk szervezésével a Csillagösvény Utazási Irodát bíztuk meg aki nagy tapasztalatokat szerzett külföldi diákutazások szervezésében

A mi utazásunk április 1.-én hétfőn kezdődött és nem áprilisi tréfa volt, hanem valóság. Az úton 40 diák és 4 kisérő tanár vett részt.  Diákjaink 9.-10. osztályos tanulók, akik jutalomból vehettek részt az utazáson, tanulmányi, közösségi és szakmai munkájuk eredményeként. Az első napunkat Szabadkán és Palicson töltöttük a magyar szecesszió nyomában. 11 órára értünk Szabadkára, ahol csatlakozott hozzánk honismereti vezetőnket, aki 5 napon keresztül kalauzolt bennünket a Délvidéken. Szabadkai partneriskolánk látogatásával kezdtük a programunkat. bemutattuk egymásnak az iskoláinknak otthont adó településeket és oktatási intézményeket, barátkoztunk, beszélgettünk, koszorú kötés közben, amit a velencei virágkötő tanulók irányítottak Bontovics tanárnő vezetésével.

Szabadka belvárosában megtekintettük belülről a magyar szecessziós Városházát, amelynek vitrázsairól nemzeti nagyjaink és királyaink tekintenek vissza ránk. Szabadka város központjában körbe jártuk a zöld és a kék szökőkutakat, Jakab és Komor szobrait, a Szentháromság szobrot, a Kaszinó épületét, a Népszínházat, majd végig sétálunk a Korzón, útba ejtve a kaptáros házat is. Megcsodáltuk a magyar szecesszió egyik remek művét, a mézeskalács házat, vagyis a Raichle-palotát. A szabadkai diákokkal közösen átsétálunk a Gimnázium elé, a Kosztolányi szobrokhoz. ahol megkoszorúztuk nagy költőnk szobrát. Elköszöntünk szabadkai új barátainktól a magyarországi találkozás jegyében.

Szabadkai útunk legmegrendítőbb része volt a szabadkai temetőben kialakított Szárnyszegett Turul szobornál tett látogatásunk, fő hajtásunk az értelmetlen népírtás több ezer magyar áldozatának emlékművénél, tömegsírjánál.

Innen a Palicsi-tó partjára mentünk, ahol sétát tettünk, szecessziós fürdőépületeket, színpompás villákat láthattunk. A tó környékét annyira megkedvelte Mátyás király, hogy 1462-es itteni látogatása után szeretett édesanyjának, Szilágyi Erzsébetnek ajándékozta.

A sok élménytől kissé fáradtan és éhesen érkeztünk meg a szálláshelyünknek otthon adó Tóthfalura. Megismerkedtünk az élni akaró vidék példaképének számító faluval, megtekinttettük a parkokat és szobrokat, illetve az iskolát és akadémiát. A Délvidék legnagyobb Turul-szobrát, valamint Tóth József falualapító, János Pál pápa és a mártír pap, Szabó Dénes szobrát. Felkerestük az épülő  Mini-Délvidék parkot. Finom vacsoránk mi más lehetett volna mint valódi bácskai rizseshús, ahogy itt csinálják. Szálláshelyeink falusi vendégházakban voltak, az itt tapasztaltak kész tanulmányúttal értek fel falusi vendéglátós diákjainknak.

A második napot szálláshelyünkön valódi és kiadós falusi reggelivel kezdtük, saját készítésű, kolbász, szalonna, sonka, házi tepertőkrém, házi májas és sok finomság várt ránk.

Ezen a napon Bácska büszke várai és erődítményei vártak ránk. A napunkat Bácson kezdtük, ahol Botond vezér egykori székhelyére látogatunk a Délvidék egyik legszebb állapotban megmaradt várához. Bácska névadó települése és vára máig büszkén hirdeti ezer éves történelmünk letűnt lovagkorát.

Innen Újvidékre vitt az utunk, ahol a Péterváradi erődítményhez mentünk.  A Bánk Bánból ismert Petur bánról elnevezett város erődje egykoron a történelmi Magyarország második legnagyobb erődítménye volt. A Dunán átkelve, a várfalak előtt elhaladtunk még az óvárosban Jelasics bán szülőháza előtt, majd a Tarcal lankáira felkapaszkodva, a „részeges” vagy fordított óra tövéből gyönyörű kilátást t Újvidékre, Szerbia második legnagyobb városára.  A föld alá is leereszkedhettünk, a kazamata rendszerbe, ahol megismerkedtünk a vár igazi védelmi vonalaival, ahol egykoron még Rózsa Sándor is raboskodott.

Ezek után városnéző sétát tettünk Újvidéken. A főtéren megismerkedtünk a jelentősebb épületekkel és a katolikus templomot fenyegető Svetozár Miletity szoborral, az újonnan felavatott I. Péter király lovas szoborral. Megtekintettük a zsolnai tetős Mária neve templomot, majd a sétálóutcán végig érve a Duna utcát, a szerb püspöki palotát és pravoszláv templomot.

Innen még hosszú út vezetett Belgrádba, ahol ifjúsági hostelekben volt szálláshelyünk. Elhelyezésünk és az étkezés színvonala meg sem közelítette a tóthfaluit, amit mégsokszor visszasírtunk a belgrádi szállásunkat említve

A harmadik napunk volt kirándulásunk fénypontja, reggel Galambóc várához indultunk.: Meglátogattuk a  Zsigmond királyunk által is ostromolt galambóci várat, amelyet nemrégiben újítottak fel és tettek teljes egészében látogathatóvá.  Sajnos a viharos szél miatt nem mehettünk fel a vártornyokba. "Röpke szellő" itt "lebegtette tengerzöld ruháját" Rozgonyi Ceciliának, ahogy azt Arany János szép költeményéből is ismerhetjük. Megismertük a Babakáj szikla legendáját, László vár történetét. Utunk során megcsodálhattuk a Széchenyi István kezdeményezésére szabályozott Kis- és Nagy-kazán szorosok drámai szépségét közútról, majd egy kilátóról tekintettük meg a fenséges látképet. Decebal szobrát, Széchenyi és Baross tábláját, és a Veteráni barlangot.

Szendrő vára volt az aznapi programok zárása, amely Konstantinápoly mintájára épült, ahol Hunyadit fogva tartották és ahol Kinizsi Pál hősi halált halt. A napunk komoly idő utazás volt a régmúlt időkbe, megérintett ennek a korszaknak a szele bennünket.

Negyedik napunk a déli harangszó nyomában telt Belgrádban A Párizs utca és a Mihály kenéz sétálóutca kereszteződésénél megérkeztünk a Kalemegdán parkba, ahol először egy franciáknak állított, de magyarokhoz is kötődő szoborral találkoztunk. Majd három várkapun átkelve megérkezünk Nándorfehérvár várába, ahol Hunyadi és Kapisztrán lába által is koptatott köveken járva elénk tárul a Száva és a Duna összefolyása és azok a helyszínek, amelyek a történelmünk egyik leghíresebb csatájának helyszínéül szolgáltak. A diadal történetének felidézése után főhajtással és koszorúzással tisztelegtünk a várban található emlékkőnél. Kis csoportokban és egyénileg jártuk be a történelmi köveket és varázsolt el azoknak ma is érezhető ereje.

Innen átmentünk Belgrád zimonyi városrészébe. A millenniumi toronynál megemlékeztünk,  és fejünket meghajtottuk tiszteletünk jeleként Hunyadi János halálának helyszínén.

Az Avala hegy tetején található tv toronyból a bátrabbak megcsodálhatták a milliós nagy város Belgrád látképét. Visszatérve a városba meglátogattuk a Szent Száva Székesegyházat, a Balkán legnagyobb templomát, amelynek magyar vonatkozásai is vannak.

Utolsó napunk a hosszú busz utazás jegyében telt. Zentára vitt utunk, a török háborúkat lezáró nagy csata színhelyére.  Ami Mohács volt a magyaroknak, az Zenta volt a török seregeknek. Zentán a díszes Városháza tornyában megnéztük a Zentai csata színvonalas kiállítását, a csata makettjét és azokat a tárgyakat, amelyeket a csata helyszínén tártak fel.

Innen Szabadkára mentünk, ahol a csoport úti emléket vásárolt és barangolt a csodás szecessziós város főutcáin. Sajnos egy elveszett útiokmányt is pótolnunk kellett hazánk szabadkai konzulátusán. Nagy köszönettel tartozunk a főkonzul úrnak és a konzulátus dolgozóinak a számunkra nyújtott segítségben

Már csak a hosszú utazás várt ránk és éjfél előtt még haza is értünk.

Sok-sok élménnyel lettünk gazdagabbak és várjuk új szabadkai ismerőseinket, hogy most mi kalauzoljuk és lássuk vendégül őket.

Márhoffer István projekt vezető tanár, Bontovics Elvira, Boruzs Ferenc és Wágnerné Orisek Judit kisérő tanárok

Elérhetőségeink

  • Cím: 2481 Velence Ország út 19 
  • Telefon: +36-22-472 - 270
    Fax: +36-22-472 -183 (Fax)
  • E-mail: iskola@entz.hu 
  • Facebook: https://www.facebook.com/entziskola/
  • Instagram: entziskola
  • Az ISKOLA OM AZONOSÍTÓJA: 030232

  • FELADATELLÁTÁSI HELY KÓD:   001

  • FENNTARTÓ: Agrárminisztérium
  • ITEGRITÁS TANÁCSADÓ:
  • Törteliné Bányai Tímea
    Tel.: +36-20-374-83-24,
  • E-mail: integritas@entz.hu

Vezetőség

  • Stossek Balázs Mátyás igazgató
  • E-mail: balazs.stossek@entz.hu
  • Sarudi Imre Pálné általános igazgatóhelyettes
  • Email: krisztina.sarudine@entz.hu
  • Vincze József kollégiumvezető
  • E-mail: jozsef.vincze@entz.hu

 

Annak érdekében, hogy Önnek a legjobb élményt nyújtsuk "sütiket" (cookie) használunk weboldalunkon. Kérjük, engedélyezze ezek használatát, ellenkező esetben előfordulhat, hogy weboldalunk nem fog teljeskörűen működni.