- március 15-én indultunk el a nemzeti ünnep közös megünneplésére, amelyet a Rákóczi Szövetségtől nyert 280.000.- Ft utazási támogatás tett lehetővé.
A Kisalföldi ASZC Dr. Entz Ferenc Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégiumot Stossek Balázs igazgató, Kutainé Kiss Ildikó és Szatmári-Csiszár Alexandra oktatók, valamint 15 diák képviselte. A diákok a turizmus-vendéglátás ágazat panziós-fogadós szakmájában tanuló 9.-es, 10.-es és 11.-es tanulók voltak.
- nap
Március 15-én reggel 8.30-kor indultunk el az iskolából. A Budapest – Szolnok – Biharkeresztes útvonalon haladtunk, majd Ártándnál léptük át magyar-román határt, és helyi idő szerint 14.30-kor fordultunk be, testvériskolánk, a Kágyai Líceum udvarába.
A szállásunk kiosztása és elfoglalását követően vendéglátóink ebéddel fogadtak: bográcsos babgulyást ettünk szalagos fánkkal.
Rövid pihenő és ismerkedés után elindultunk Nagyvárad felé. Bihar városkában megálltunk és megtekintettük a „Bakasors kiállítás” anyagát, a két gyűjtő és tulajdonos, Kecse Gabriella és Kecse Attila vezetésével. Az általuk összegyűjtött anyag az egyszerű katonák (bakák) életét mutatja be az I. és a II. világháborúban.
Este hét óra körül értünk be Nagyvárad központjába, ahol megtekintettük az RMDSZ által szervezett ünnepi műsort és koszorúzást. A megemlékezés Szacsvay Imrének, az 1849-es magyar függetlenségi nyilatkozat megszövegezéséért és aláírásáért kivégzett országgyűlési jegyzőnek a szobránál zajlott, és innen indult el a fáklyás felvonulás, amely végigvezetett bennünket Várad történelmi belvárosán. A Bihar megyei szervezetekkel és a város lakóival együtt menetelve megcsodálhattuk a gyönyörű szecessziós épületeket. Mindannyiunk számára új és emlékezetes élmény marad a március 15-i nemzeti ünnep megélése egy határon túli városban, határon túli magyarokkal karöltve.
2. nap
Utunk második napján vendéglátóink szervezésében a közvetlen környék néhány nevezetességét ismerhettük meg. Kalauzunk Dr. Kéri Gáspár, a vidék történetének, tárgyi kultúrájának, emlékeinek szenvedélyes kutatója volt.
A sort Gálospetriben a tájház megtekintésével kezdtük. A nagyszülők egykori háza a paraszti élet tárgyi és szellemi örökségének őrzőjeként mutatja be az érdeklődőknek egy letűnt világ lenyomatát. A szomszédságban álló, frissen felújított Dráveczky-udvarházban a nemesség életmódjába nyerhettünk betekintést.
Következő állomásunk Szalacs volt, ahol a nyolc pincesor közül meglátogattuk az egyiket, sőt az egyik autentikus borospincében fogyasztottuk el az ebédünket is, miközben házigazdánk a városka történetéről és az Érmellék szőlészetéről-borászatáról mesélt.
Délután – utolsó állomásként – még betértünk Ottományba, és az ottani Komáromi-kúriában megnéztük a kiállítást, illetve a kúriához épített vízgyűjtő pincét.
A nap végén – fáradtan, de élményekkel gazdagabban – tértünk haza a szállásunkra, ahol vendéglátóink vacsorával vártak minket. Az este kölcsönös élménybeszámolóval és beszélgetéssel ért véget.
- nap
Az utolsó napon reggeli után búcsút vettünk vendéglátóinktól és hazaindultunk, és fél egy körül érkeztünk meg az iskolába.
